Megint ledobta az agyam az ékszíjat.

Szent István királyunk felajánlotta az országot Szűz Máriának. No, itt kezdődött. Jöttek a viharos és kevésbé viharos évszázadok és valaki, valahogy mindig úgy érezte az országot, vagy annak egy részét, vagy a javainak egy részét fel kell ajánlania valakinek, valakiknek.

A legdurvábbak közé tartozott, amikor más országok ajánlották fel más országoknak az országunk egyes részeit (azok, meg naná, hogy elfogadták).

Magyarországot, mint piacot felajánlottuk az Eu-nak, az ivóvizünket, a termőföldet a nemtom kinek. De, ez már a múlt, ebből már kinőttünk!?

És akkor előkerül egy régi arc, egy új ötlettel, miszerint a baloldalnak fel kellene újra ajánlania az országunkat Szűz Máriának. Nincs ám még vége. Egy másik fontos ember szerint a környezetvédelmünket és klímapolitikánkat kellene felajánlani Ferenc pápa őszentségének. Az Európai Bizottság, a Helsinki Bizottság, és a nem tudom mén milyen bizottságok pedig a menekülteknek, és a bevándorlóknak szeretnék felajánlani az országot.

Az utóbbinak legalább van értelmesnek tűnő magyarázata. Hiszen Magyarországnak meg kell felelnie az előírt nemzetközi kötelezettségeinek. Igaz, ezen a kötelezettségekre többnyire azok hívják fel a figyelmünket, akik a maguk részéről sem kívánnak megfelelni a vállalt kötelezettségeiknek. Mi jöhet még?

Ha egyszer eljönne az idő, hogy mindenki csak azt ajánlgatná bárkinek is, ami a tulajdonát képezi, jobb lenne a világ.